A manuális terápia, csontkovács kezelés veszélyei és szövődményei
A manuális műfogások, különösen a szorosan vett manipulációk alapvetően abban is különböznek az összes más, így a reflex gyógymódoktól is, hogy alkalmazásuk közvetlen veszéllyel jár, károsodást okozhat. Erre külön, a következőkben szeretném a figyelmet felhívni.
A csontkovács, kiropraktor, manuális terápiát alkalmazó stb. bármely iskolához tartozó műfogásokkal kapcsolatban a kiviteli veszélyek és az esetleges bekövetkező szövődmények kérdéseit három témakörbe soroltam.
- A „nem megfelelő esetek” (téves diagnózis) kezeléséből adódó következmények
A kiropraxis szakirodalma szerint statisztikailag évente igen alacsony százalékban következik be súlyos károsodás. Mégis a szakmai folyóiratokban szép számmal közölnek a nyaki gerinc manipulációja utáni haláleseteket, és négy végtagra kiterjedő bénulást, a deréktáj kezelése kapcsán alsó végtagi bénulásokat, borda- és csigolyatörésekét. Igaz, hogy ezek a közlemények orvosi szaklapokban jelennek meg és többnyire nem hivatalosan képzett kiropraktorok, illetve nem képzett manuális terápiás orvosok kezelése kapcsán. A szövődmények oka az esetek döntő többségében a nem megfelelően megállapított diagnózis volt. Azaz nem tartották be a műfogással kezelés ellenjavallatait. Nem ismerték, vagy nem törődtek azoknak a betegségeknek a fennállásával, amelyekben nem javasolt, illetve tilos ezen gyógymód alkalmazása (csontritkulás, daganatok, gyulladásos eredetű kórképek, törések, érelmeszesedés stb.). Ezért kell hangsúlyozni ismételten, hogy csak a panaszok eredetének tisztázása alapján végezhető kezelés, ezért nem engedhető meg a mai korban a képzetlen csontkovácsok önálló működése. A kezelést megelőzően hagyományos orvosi vizsgálat szükséges, ezt követi a speciális manuális terápiás vizsgálat. Ennek keretében nemcsak a blokkot vizsgáljuk, hanem például a medenceállás, az egyensúlyzavar stb. különböző okainak tisztázására is alkalmazunk speciális vizsgáló fogásokat. Például a szédüléssel kapcsolatban a német manuális terápiás egyesület szigorú hangú körlevélben (metodikai levélben) írta elő a kötelező speciális fizikális vizsgálatokat, az olyan agyi érelváltozások kiszűrésére, amelyeknek tilos a műfogással való kezelése.
A manuális medicina egyik alapfogalma az ún. aktuális diagnózis. Ez azt jelenti, hogy minden kezelés előtt meg kell vizsgálni a beteget. Lehet egy régebben kisízületi blokk miatt sikeresen kezelt beteg jelenlegi panasza porckorongsérv eredetű. Lehet, hogy egy korábban kezelt betegnek csak álgyöki fájdalma volt, de most már valódi gyöki tünetei, ideggyulladása van. A vizsgálattal tehát arról is meg kell győződni, hogy aktuálisan milyen állapotban van a beteg. Lehet, hogy az ideggyulladás tünetei szűnnek és a maradvány blokkok kezelése szükséges, de lehet, hogy fordított az eset. A leggyakoribb probléma az alsó végtagba sugárzó fájdalom megítélésében van. Az általános orvosok ezért sokszor irányítják ezeket az eseteket illetékes szakorvoshoz. Egyrészt fontos a csupán kisugárzó fájdalom, a valódi idegszál fájdalmassága (neuralgia) és az idegszál valódi gyulladása (neuritis, radiculitis) elkülönítése, másrészt a tüneteken túlmenően szükséges az eredet megállapítása. Így például sokszor nehéz a gerincbetegségek tüneteinek elkülönítése a daganat, a cukorbetegség stb. következtében kialakult, gyakran hasonló tünetektől.
- Előre nem látható okokból bekövetkező szövődmények
Az orvosi szakma, mint mondani szokták; veszélyes szakma. Sajnos vannak olyan elváltozások a szervezetben, amelyeket nem tudunk vizsgálatokkal kimutatni, illetve, amelyek kimutatására adott esetben nem kerül sor. Például nem lehet minden fejfájós vagy szédüléses betegnél agyi érfestést, agyi computeres rétegvizsgálatot végezni. A vizsgálatokat az indokoltságnak megfelelő sorrendben szokás elvégezni. Sokszor a tünetek jellege, majd időbeli fokozódása, kiterjedése veti fel, hogy nem nyaki mechanikus gerinc eredetű fejfájásról van szó, és tovább kell-e lépni a kivizsgálás sorrendjében, mint például a vérnyomásmérést, a szemészeti, az ideggyógyászati vizsgálat vagy egyéb műszeres vizsgálat. Ennek eldöntése a kezelő személy felelőssége, az ő tudásán, tapasztalatán alapszik. Mégis vannak előre nem látható esetek. Ilyenek például a szakmai újságokban leírt agyi érelzáródások, agyi érszakadások, amelyek a műfogások után haláleseteket okoztak. Feltehető, hogy részben nem a műfogás miatt következtek be, hanem előzetesen nem ismerték fel ezeket az elváltozásokat. Így például pontosan nem tudjuk milyen gyakori az agyi erek, vagy más nagyerek kiöblösödése, ún. aneurysmája, mivel ritka, hogy ilyen tünetmentesen kimutatásra kerüljön.
Tulajdonképpen egész manuális terápiás működésem alatt e kórképtől féltem és félek leginkább. Leírom egy nem igazán tanulságos esetemet. Egykori kórházi osztályvezető főorvosom megkért, hogy kezeljek manuális terápiával egy általa éveken keresztül nyaki „meszesedéses” panaszok miatt kezelt beteget, akinek most éppen pár napja kiújultak nyak- és fejfájdalmai. Kórházi elfoglaltságom miatt még csak találkozni sem volt időm a beteggel, főorvosom egy Algopyrin injekciót adott neki, majd másnapra megbeszélt vele újabb időpontot. Pár óra múlva a hozzátartozó kétségbeesetten telefonált, hogy a beteg eszméletét vesztette. Utóbb kiderült az agyvérzés ritka, speciális formája, ún. subarachnoidalis vérzés állott fenn. E kórképnél előfordul, hogy a tünetek lassan, fokozatosan alakulnak ki. Diagnosztizálása lényegében már csak a súlyos állapotban lehetséges, hiszen csak akkor indokolt egyáltalában gondolni is rá. Utólag is szörnyű elképzelni, ha főorvosom kérésére a beteget – akár a legóvatosabban is – kezelem, hiszen nyaki blokkjai biztosan voltak és időben utána jelentkezett volna az állapotrosszabbodás.
Összegezve, néha hiába történik meg, szakmai szabályai szerint a beteg kikérdezése, fizikálisan megvizsgálása. Sajnos még így is a mai tudásunk mellett is előfordulhat, hogy bizonyos anatómiai elváltozások, kórképek nem derülnek ki. Ezért kell a kezelések hatástalanságát is értékelni, és fel kell merülnie a kezelőben, hogy nem egyszerű esetről van szó. Ide tartozik és nagyon fontos a beteg felvilágosítása. Van például olyan pár napos, tehát rövid ideje fennálló derékfájdalom, amelyről érezhető, hogy súlyosabb eset, igazi kizáródott porckorongsérvre gyanús, de még a gyöki tünetek nem fejlődtek ki. Óvatosan meg kell és lehet is kísérelni a műfogással (nem manipulációval!) a kezelést, de a beteget figyelmeztetni kell, hogy a siker nem biztos, sőt lehet állapota – nem a kezelés miatt- rosszabbodhat. Így elkerüljük azt a kritikát, hogy a kezeléstől lettek súlyosabbak a tünetek. Pista bácsiról is sok orvos mondta, hogy a kezelése után kellett porckorongsérvvel operálni a beteget. Az igazság valószínűleg az volt, hogy az ő kezelése sem tudott a betegen mindig segíteni!
- A műfogások helytelen technikai végrehajtásából eredő károsodások oka az ügyetlenség, a képzetlenség
Ezek elkerülésére szükséges a megfelelő képzés megkövetelése, és nem lenne megengedhető egy-egy ellesett fogás, vagy „gyorstalpaló” kurzusok alapján a gyógyítás. A jelenleg működő számos személy technikáját hosszú, de értelmetlen is lenne részletesen elemezve kritizálni.