Scheuermann betegség (serdülőkori görbe hát) esetén felnőttkorban már a betegség utáni állapotról van szó, amely lényege a fokozott háti gerincgörbület mozgásának beszűkülése, a gerincet tartó szalagok és izmok kóros feszülése. Az úszást és a gyógytornát, célszerű az egész élet folyamán folytatni, a lehetőség szerinti nagyobb fizikai megterhelés kerülése mellett.
Hanyag tartás – A fiatal korban már kialakult tartási rendellenességek következményei a különböző tartási rendellenességek a háti fájdalmak leggyakoribb oka.
A testtartás korrigálására elemezni kell az izomrendszert és annak megfelelően kell a nyújtó és erősítő gyakorlatokat összeállítani.
A rossz testtartás a természetes gerincgörbületek fokozódása vagy elsimulása a gyenge hát és hasizmok miatt alakulhat ki. Ilyenkor a gerinc (függőleges) álló helyzetben nincs jól megtámasztva, s ezáltal működése nem megfelelő. Ha a gerinc függőleges (optimális normális görbületétől) eltérő helyzetű, egyrészt nincs jól megtámasztva, másrészt a csatlakozó izmok működése megváltozik, továbbá a szalagok húzódása, vongálódása fájdalmat okoz A nem megfelelő terhelés a porckorongok kopásához, a csigolyaközti ízületek kopásos-meszesedéses folyamatához vezet. E hibás működés önmagát tovább rontó folyamatot eredményez. Ha a korai kezelést elmulasztják, ez rövidesen degeneratív gerincbetegséghez vezethet.
Gerincferdülés (scoliosis=szkoliózis) minden fajtájánál alapvető az izomzat erejének, jó tónusának fenntartása- gyógytorna és úszás, a tartás tudatos korrigálása. Súlyosabb esetben indokolt csak a fűzőviselés.
A legmodernebb gyógytornász kezelés az un Schroth-terápia abban segít, hogy – először – úgymond – “beállítsák, korrigálják” a medencét és a törzset. Ekkor, helyes testtartásban egyfajta speciális, háromdimenziós légzést végeznek, a tüdőnek abba a részébe engedve a levegőt, amely benyomódott. Így, a tüdő erejével nyomják ki a bordákat. A torna következő részében különböző izomaktivitásokkal az így elért helyzetet rögzítik. A gyógytorna célja az, hogy a testünk minél gyakrabban megkapva a korrekciós ingert, hozzászokjon, beleszokjon a korrigált tartásba.
Úszás. A tipikus tanácstól- „menjen úszni”, önmagában javulást nem várhatunk. Sok versenyúszó, vizilabdázó hiába töltött sok időt úszással, gerincük deformitása az aktív sportolás abbamaradása után nyilvánvalóvá válik.
Csak az ússzon, aki tud és szeret és módja is van rá!
Valóban legjobb a hátúszás! De nem muszály csak háton úszni! Nincs mindenütt hely, mód rá és lehet „rosszul” is háton úszni!
Lehet „mellúszást” is végezni, csak „jól”! Lényege az erős kartempó, gyengébb lábtempó! Ne „elrúgással”, hanem karhúzással haladjunk!
Járás.
Torna felmentés. Az sem szerencsés, ha a gerincferdülésben szenvedő kamaszkorú gyermeket felmentik testnevelésből. Természetes, hogy egyoldalú sportokat (tenisz, vívás stb.) ne végezzen, de a hagyományos tornaórai gyakorlatokkal, néhány kivételtől eltekintve, nincs probléma.
Mit jelent, pontosabban az un. „hátizom erősítés”?
A hátizomzat felszínesebb rétege, a feszítő (erector) izomzat törzsfejlődésileg rövidülésre, görcsösségre hajlamos, így ennek erősítése nem jön szóba. Éppen ellenkezőleg fájdalmasság, vagy az un. „fáradásos fájdalmasság” miatt görcsössé válnak és nyújtást, oldást igényelnek. Ezért hatásos és jó érzés a masszírozás, rövid időre.
A gyengült hátizmokon valójában elsősorban az un „lapocka fixáló izmokat”, az alsó csuklyásizmot kell érteni és a helyes kezelést ezek célzott erősítése képezi.
A háti gerincszakaszt bemozgató gyakorlatok, többnyire szokásos homorításos gyakorlatok csak szakember ellenőrzése, betanítása mellett eredményesek, mert nagyon nehéz csupán a háti gerincszakaszt mozgatni, úgy hogy ne történjen mozgás a deréktájon. Ugyanis a hát-deréktáj átmenet, illetve a deréktáj igen gyakran túlmozgékony és ha ezt mozgatjuk, akkor inkább fájdalom a tornázás eredménye.
A szokásos „hátizom gyengeség” megfogalmazás önmagában nem is jellemzi megfelelően az állapotot, sőt a „hátizmok erősítése” javaslat nem elegendő a kezeléshez. A funkcionális anatómia szabályai szerinti egymással „ellentétes” működésű (agonista-antagonista) izomcsoportokat egyidejüleg kell kezelni, helyesebb a gyengült izmok erősítése előtt a rövidült, görcsös „izompárt” nyújtani.
A „gyenge hát” esetén hiába történik meg a blokkok oldása manipulációval, ha a tartási hibák és izomzat erőegyensúlyi eltérései nincsenek kezelve, a blokkok visszatérnek, a hatás nem lesz tartós. Nagyon leegyszerűsítve azt lehet mondani a háti gerincre vonatkozóan: „a csigolya nem marad a helyén, ha az izomzat nem tartja meg”.
A jógagyakorlatok helyes kivitelezése is azonos hatású a modern tornagyakorlatokkal. Idejét múltnak tartom a „falhoz állítást”, mint háti tartásjavító gyakorlatot.
A jóga, tai-csi hatásossága a krónikus hát-derékfájás megelőzésében tudományosan igazolt.