A manuálterápiás, illetve a csontkovács kezeléshez alapvetően általános orvosi, összetett mozgásszervi, reumatológiai, ortopéd, ideggyógyászati megelőző vizsgálat (volna) szükséges. Ez alapján kell/lehet elönteni, hogy egyáltalában indokolt-e, lehetséges-e műfogással kezelni, vagy más gyógymódot kell választani.
Ez után kerülhet sor a speciális technikájú manuálterápiás vizsgálatra, mellyel meghatározható, hol és milyen műfogást kell alkalmazni! A manuálterápiás vizsgálat során természetesen a mozgásszerv-rendszer egészét értékeljük. Általános szabály, hogy minden rész elváltozás okozhat valahol, máshol is panaszt, azonban ezt racionálisan, elemezve kell értékelni.
Adott esetben közvetlen cél, a konkrét panaszt kiváltó mozgásszervi elváltozás megkeresése. Ez lehet egyszerű csigolyaközti becsípődéstől a rossz tartáson és a gerincsérven át, akár súlyosabb betegség is. A krónikus vagy visszatérő panaszok esetén részletesebb kikérdezés szükséges, mely pl. a kiváltó körülmények, a személyes mozgási jellegzetességek, a munka, sport tevékenység elemzésére, míg a részletesebb vizsgálat a rejtettebb anatómiai okok megtalálására irányul.
A vizsgálat sorrendje, logisztikája
1.Megtekintés (tartás, testi szimmetriák, mozgások, látható eltérések: deformitások, izomsorvadások, duzzanatok, stb).
Az orvosi vizsgálat helyes logikai sorrendjében az egésztől kell haladni a részig. Például: a derékfájás esetén először azt kell megállapítani, egyáltalán mozgásszervi eredetű-e a panasz, majd azon belül, például a csigolyákból, a csigolyaközti kisízületekbő1vagy porckorongból vagy hibás izom funkcióból származik-e.
A mozgás vizsgálata – aktív (a vizsgált személy önállóan végzett), passzív (a vizsgáló személy által irányított), sőt bizonyos esetekben ellenállással szembeni mozgások – összessége.
Megkülönböztetünk élettani irányú és mértékű mozgásokat és vannak olyan mozgás, pontosabban passzív mozgatási formák, melyek a speciális vizsgálat során a kezelés módját fogják megadni.
2. Tapintás
A gerincen a csigolyákat, a gerinc melletti izmokat, az idegkilépési pontokat- és még számos szempontból kell –rétegenként- tapintással, finom nyomással, esetleg ütögetéssel végezni a vizsgálatot.
Manuálterápiás speciális technika a mozgatással kombinált tapintás, mellyel a csigolyák egymás közötti elmozdíthatóságát lehet érzékelni.
Speciális bizonyos olyan anatómiai képletek tapintása, mely során elkülönítjük a fájdalom eredetét.
3. Speciális vizsgáló fogások
Ezek az orvosi szakma, inkább a nyugati orvoslás vizsgálati rendszeréhez tartozó fogások, melyek szintén a panaszok eredetének pontosítására, az egyes anatómiai részek elkülönítésére szolgálnak.
Ilyen például a nyújtott láb emelése, az isiász ideg nyújtásával annak „gyulladásos” állapotát tudjuk értékelni.
Hasonló elven történik -csak fordítva- a combideg gyulladásának vizsgálatára ismert műfogás. Ezt viszont a csípőizületből eredő fájdalom elkülönítésére szolgáló vizsgáló fogással kell kiegészíteni. A fájdalom eredetét még további több vizsgáló fogással kell pontosítani. Így elkerülhető, hogy az isiász ideg gyulladásának tartsuk a csípőízületi fájdalmat, vagy térdbetegséget kezeljünk tévesen, mert a csípőízületből oda sugározhat fájdalom.
Ezt is tovább kell ellenőrizni a csípő ízület külön mozgathatóságának vizsgálatával.
A „ideggyulladás” gyanúja esetén nem hanyagolható el az ideggyógyászati vizsgálat, melyet minden manuális terápiával foglalkozó orvosnak el kell végeznie.
Ennek részei a reflexek, érzés és mozgás funkciók vizsgálata.
Sajnos az a tapasztalatom, hogy a hazai „csontkovácsok” jelentős része nem végez, nem tud végezni érdemi vizsgálatot. A bizonyos mértékű tájékozódás a fájdalom helyéről, vagy az „elálló csigolya” tapintása, izomgörcsök észlelése csak nagyon tüneti információ.
Alapvető a műfogással nem kezelhető elváltozások, betegségek kizárása! Általam leggyakrabban, más „kezelők” eredménytelen gyógyítása után, a fiatalabbaknál a gyulladásos gerincbetegségek, idősebb korban a csontritkulás felismerése történt.
Nagyon gyakori a „lábrövidülés” észlelése és bemutatása a betegnek, mely szintén nem felel meg a szükséges vizsgálatnak.
A két lábhosszúság különbségének, a valódi (veleszületett vagy baleset/műtét utáni állapot miatti) rövidülésen túli oka többnyire un látszólagos/funkcionális. Ennek hátterében a medence ferde tartása, gerincferdülés, gerinctáji izmok fájdalmas összehúzódása, leggyakrabban az ágyéki csigolyák kisízületek, vagy a keresztcsont-csípőcsont közti ízület blokkja áll.
A manuális terápia különböző irányzatai között is van eltérés a vizsgálatban. Egyesek csak a csigolyák helyzetét, mások csak a gerinc körüli különböző reflexjelenségeket vizsgálják. A csontkovácsok között sokan tapintással érzékelik a csigolyák és a végtagízületeket alkotó csontok helyzetét. Például a csigolyák tövisnyúlványainak oldalra helyezettségét, mely alapján „diagnosztizálják”, hogy „a csigolya kiment a helyéből”. A gerinc – bármilyen eredetű- ferdültsége esetén ez a helyzet, így ez önmagában nem diagnosztikus! Ugyanígy eltérő lehet a csigolya tövisnyúlványok hossza, mely nem jelenti a csigolya csúszást.
Gyakori jelenség a tarkó alatt, a nyak oldalsó részén egy fájdalmas, kemény csomó tapintása. Egy finom vizsgálattal elkülöníthető, hogy a második nyakcsigolya elfordult helyzete miatt a csigolya tövisnyúlvány „oldalt tapinthatóságáról” van-e szó, vagy az első nyakcsigolya oldalnyúlványa feletti érzékenység, izomfeszülés, illetve a bőr alatti kötőszövet megvastagodása áll-e fenn. Ezek a tünetek egy eredményes műfogás után megszűnnek, amelyet az utóvizsgálat során észlelni lehet.
A gerinccel kapcsolatos un. reflexjelenségek között megkülönböztetünk az ízület (gerinc) közvetlen közelében található helyi és a távolabbi reflexes úton létrejött tüneteket. A gerinc melletti izomzat nyomásérzékeny lesz, feszessé, kötegessé válik, ezt a beteg és hozzátartozói is szokták észlelni. A bőr túlérzékeny lesz, tapinthatóan megvastagodik és vizsgálatkor nem gyűrhető redőbe. A bőr bizonyos területeken (nyak, derék) jelentkező „fájdalmassága” (hyperalgesiája) magyarázza a gyakran panaszolt „huzat-, illetve hidegérzékenységet”. A bőr „fájdalmassága” nem elsődleges ok, hanem következmény, többnyire a károsodott csigolya-szegment „szegmentális” jele. Kóros folyamat során az eleve érzékenyebb bőrterületen keresztül könnyebben „indul be” a szegmentális fájdalomreakció. Az ún. távolabbi szegmentális tünetek a hagyományos orvosi vizsgálatban jól ismertek: a csigolyák szegmentális magasságának megfelelő ínreflex-eltérés, az idegek által ellátott bőrterületen érzéscsökkenés, érzéskiesés, az izmokban gyengülés, bénulás jelentkezhet.
Az általam alkalmazott vizsgálatkor együttesen történik az gerinc, illetve ízületi mozgás/mozgathatóság és a reflexjelenségek értékelése. Így az ízületi- csigolyaközti blokk helyének, irányának megállapítása, az izom funkciózavar, a bőr stb. reflexjelenségek keresése.
A végtagízületeken az ízületi elakadás, a blokk általában könnyen érezhető és megfelel az érzett fájdalom helyének. A gerinctáji vagy keresztcsonttáji fájdalmaknál, vagy a gerinc eredetű egyéb tünetek (fejfájás, szédülés, zsibbadásérzés stb.) esetén sokszor nem az érzett fájdalom, vagy a nyomásérzékenység helyén van a kezelést igénylő elváltozás, hanem gyakran 2-3 csigolyányi távolságra.
Például két szomszédos csigolya közötti mozgást, illetve elmozdulást az előrehajlás és hátrahajlás esetében aránylag könnyű vizsgálni. A gerincet előre- és hátrahajlítva a csigolyák tövisnyúlványai egymástól eltávolodnak, hátrahajlításkor pedig közelednek egymáshoz. A jelenséget kiegészíti, hogy az egyik oldali csigolyaközti kisízület előrehajlításos blokkja esetén az ellenoldalra hajlítás és fordulás is korlátozott, míg a hátrahajlításos blokkal az azonos oldalra hajlítás és fordulás korlátozottsága jár együtt. Ha egy csigolya elfordulása jobbra blokkolt, kombinálódhat az azonos oldali kisízület hátrahajlításos blokkjával, vagy ellenoldali előrehajlításos blokkal. A gyakorlatban a gerincen a csigolyaközti ízületek „ízületi játékának” vizsgálatát sorban, egymás után, csigolyapáronként végezzük. Különböző fogásokkal megállapítható, hogy a két szomszédos kisízületben van-e előre-, hátra-, oldalra hajlítás, fordulás, véghelyzetben rugózó mozgás, továbbá elcsúsztatás, előre, hátra, oldalirányban, függőleges irányban távolítás, illetve a tövisnyúlványok előbb említett elmozdulása. Mindezt finom tapintással érezni lehet.
A hagyományos orvosi szemlélet számára hihetetlen és elképzelhetetlen a derékfájás okaként gyakori keresztcsont-csípőcsonti ízület „becsípődése”, mely hátterében lehetséges annak „helyzetének” eltérése, illetve a külön mozgatási, a mozgási lehetőség hiányának (a blokk) észlelése. A manuális medicinában ez egy alapvető fogalom.
-A vizsgálónak először azt kell megállapítania, hogy a csigolyaközti vagy végtagízületben normális, csökkent vagy túlmozgás van-e. A normál mozgású és „ízületi játékkal” rendelkező gerincen vagy ízületen nem jön szóba kezelés. A panaszok más okát kell keresni! A túlmozgékonyság esetén is van fájdalom, és lehetnek szegmentális reflextünetek, de ez esetben sem szabad mozgást fokozó műfogást alkalmazni! Ha az ízületi-gerinc mozgás blokkolt, akkor meg kell állapítani az elakadás pontos helyét és irányát. Csak célzott és szelektíven irányított és megfelelő mértékű, technikájú műfogás alkalmazható! Ha az ízület-gerinc mozgása minden irányban korlátozott, feltehetően olyan mértékű, illetve eredetű szöveti károsodás áll fenn, amelynél a műfogásos kezeléssel érdemleges eredmény nem várható, így az nem javasolt!
A megelőző vizsgálat során feltétlenül szükséges a manuálterápiás, csontkovács kezelés kizárására vonatkozó vizsgálati lépések, például az ideggyógyászati, vagy gyulladásos elváltozások tisztázása.