Az ember mozgásait és álló helyzetét az izomrendszer összehangolt, koordinált működése és az izomzat egészséges körülmények közötti erőegyensúlya biztosítja.
Izom típusok: a test vázizomzatában a rosttartalmuk alapján két izomtípust: a fázisos és tónusos izmokat különböztetjük meg. Az izomrostok felosztásában a tudomány nem egységes. Egyrészt a felosztás különböző szempontból történhet, másrészt pl. a 2. típust 2a és 2b-re osztják, míg a 2b helyett (mivel emberben nincs!) az un 2x típus a megfelelő.
A fázisos (1. típus) vagy vörös izmok a lassan összehúzódó, mioglobinban gazdag izomrostokból állnak, anyagcsere szempontjából oxidatívak (SO). Fő feladatuk a mozgások végrehajtása. Ezek gyorsan fáradnak és lassabban pihenik ki a megerőltetést. A legfontosabb, hogy kóros körülmények között mindig gyengülnek, sorvadnak és megnyúlnak! A fázisos izmokat a gyógytornával erősíteni kell, a különböző sporttevékenységeknek megfelelően célzottan edzeni!
A tónusos (2.a típus) vagy fehér izomzat gyorsan reagáló, anyagcsere szempontjából anaerob, glykolitikus (FG) izomrostokból áll, amelyek lassan fáradnak el, és gyorsabban regenerálódnak. Ezek az izmok rövidülésre hajlamosak, kóros körülmények között ez az izom mindig feszes, görcsös lesz! A tónusos izmokat mindig lazítani, nyújtani kell! Már sokszor alkatilag rövidebbek is, az ilyen egyén „kötöttnek” érzi magát. A tónusos izmok közül a leggyakrabban panaszt okozókat ábra mutatja.
A 2x típus is anaerob anyagcseréjű, gyorsan összehúzódó, de lassabban fáradó, mint a 2a. Az egyes rosttípusok tornától (edzéstől) függően egymásba átalakulhatnak.
A különböző izmok izomrosttartalma eltérő, például a comb külső izmában (vastus lateralis) 2/3 részben 2. típusú, míg a delta izomban az 1. típusú rostok vannak túlsúlyban. Van néhány izom, amely kevert rost összetételű. Ilyen például az egyik legfontosabb izomcsoport, a multifidusok, amelyek a csigolyákat mélyen, egymással összekötik, a gerincet stabilizálják. Valójában ezek erősítése a „gerinctorna” egyik fő feladata”.
Korral, idősödéssel az izomtömeg csökken, de minőségi változás is bekövetkezik. A 2. típusú rostokat veszítjük, és az 1. típusú rostok lesznek többségben izmainkban. Fontos, hogy a megfelelő (!) erősítő gyakorlatokkal mennyire fejleszthetők izmaink, ezt izomból vett minták szövettani vizsgálata, és MRI vizsgálatok igazolták.
Az izomerő- egyensúly
A fázisos és tónusos izmok (izom csoportok) egymással funkcióbeli párokat alkotnak, amelyek egymással un erő-egyensúlyban vannak. Gyakorlatilag ellentétesen működnek (együtt!), ún. agonista-antagonista párt alkotnak. Ezáltal képesek például egy végtagot, vagy, legfontosabbként a gerincet „jó” helyzetben tartani. A gerinc tartásában, illetve annak (mechanikus) betegségeiben különösen fontos az izompárok szerepe, illetve működésük megváltozása. Az egyik működésbe lépésével a másik gátlódik és fordítva. Egyszerű példán bemutatva, a karunkat csak úgy tudja a hajlító izom (biceps) behajlítani, ha a feszítő izom (triceps) ellazul. Ez nem tudatosan, akaratlagosan történik, hanem idegi reflexes (!) úton. Így a funkció szempontjából a biceps és triceps izom egymással ellentétes, agonista-antagonista pár. Ez egy törvényszerűség, amely az előbbi, izmokra vonatkozó anatómiai, szövettani és élettani ismereteken alapul. Nevezetesen, hogy a speciális ideggyógyászati betegségeket kivéve, minden kóros esetben az egyik izom mindig feszessé, görcsössé válik, ezzel szemben a párja mindig sorvad, gyengül, megnyúlik.
A mozgásszervi panaszok egész sora jön létre abból az okból, hogy bizonyos izompárok erőegyensúlya felborul. Szemléltetésre jó példa a nyak-, lapockatáji fájdalmaknál a csuklyásizom felső és alsó része közötti erőegyensúly felborulása. A gyakorlatban persze ritka egy izompár izolált problémája. Ez esetben is mindkét izom oldalán még további izmok szerepelnek. A csuklyásizom felső részével a mellizmok, a csuklyásizom alsó részével a lapockát lefelé mozgató izmok működnek együtt. A kóros helyzet eredményét szinte mindennap látjuk az előrehajlott nyaktartású, előreesett vállú, lapos háta, elálló lapockájú embereken, gyakrabban nőkön, közismert a panasz: „beszakad a hátam”, a fáradékonyság, „állni sem bírok”, állandó égő nyaki fájdalmat éreznek. Ilyenkor a nyak mozgatása, az izom megmasszírozása csak rövid idejű enyhülést eredményez.