A háti gerinc tornái
A háti gerinc minden betegségénél alapvető a rendszeres mozgás és az izomzat erejének, jó tónusának fenntartása-azaz a gyógytorna, a tartás tudatos korrigálása és (ha van mód rá és ha tud/szeret az illető) az úszás. A tartási rendellenességeknél csak súlyosabb esetekben indokolt a fűzőviselés.
Hanyag tartás –tartási rendellenesség a háti fájdalmak leggyakoribb oka. E rossz testtartás a természetes gerincgörbületek fokozódása vagy elsimulása a gyenge hát és hasizmok miatt alakulhat ki.
Úszás. A tipikus tanácstól- „menjen úszni”, önmagában javulást nem várhatunk. Sok versenyúszó, vizilabdázó hiába töltött sok időt úszással, gerincük deformitása az aktív sportolás abbamaradása után nyilvánvalóvá válik.
Testnevelés. Az nem szerencsés, ha a gerincferdülésben szenvedő kamaszkorú gyermeket felmentik testnevelésből. Természetes, hogy egyoldalú sportokat (tenisz, vívás stb.) ne végezzen, de a hagyományos tornaórai gyakorlatokkal, néhány kivételtől eltekintve, nincs probléma.
Gerincferdülés esetén a legmodernebb gyógytornász kezelés az un Schroth-terápia. Abban segít, hogy – először – úgymond – “beállítsák, korrigálják” a medencét és a törzset. Ekkor, helyes testtartásban egyfajta speciális, háromdimenziós légzést végeznek, a tüdőnek abba a részébe engedve a levegőt, amely benyomódott. Így, a tüdő erejével nyomják ki a bordákat. A torna következő részében különböző izomaktivitásokkal az így elért helyzetet rögzítik. A gyógytorna célja az, hogy a testünk minél gyakrabban megkapva a korrekciós ingert, hozzászokjon, beleszokjon a korrigált tartásba.
Mit jelent az un. „hátizom erősítés”?
A hátizomzat felszínesebb rétege, a feszítő (erector) izomzat törzsfejlődésileg rövidülésre, görcsösségre hajlamos, így ennek erősítése nem jön szóba. Éppen ellenkezőleg fájdalmasság, vagy az un. „fáradásos fájdalmasság” miatt görcsössé válnak és nyújtást, oldást igényelnek. Ezért hatásos és jó érzés a masszírozás, rövid időre.
A „gyenge hát” esetén hiába történik meg a blokkok csontkovácsolással oldása, ha a tartási hibák és izomzat erőegyensúlyi eltérései nincsenek kezelve, a blokkok visszatérnek, a hatás nem lesz tartós. Nagyon leegyszerűsítve azt lehet mondani a háti gerincre vonatkozóan: „a csigolya nem marad a helyén, ha az izomzat nem tartja meg”.
A gyengült hátizmokon elsősorban az un „lapocka fixáló izmokat”, így az alsó csuklyásizmot kell érteni és a helyes kezelést ezek célzott erősítése képezi.
Alapgyakorlat az izom „megérzése”, a lapockák összehúzása, pontosabban össze- befelé, kissé lefelé húzása.
A háti gerincszakaszt bemozgató gyakorlatok, többnyire szokásos „cica” gyakorlatok csak szakember ellenőrzése, betanítása mellett eredményesek, mert nagyon nehéz csupán a háti gerincszakaszt mozgatni, úgy hogy ne történjen mozgás a deréktájon. Ugyanis a hát-deréktáj átmenet, illetve a deréktáj igen gyakran túlmozgékony és ha ezt mozgatjuk, akkor inkább fájdalom a tornázás eredménye.
A jógagyakorlatok helyes kivitelezése is azonos hatású a modern tornagyakorlatokkal. Idejét múltnak tartom a „falhoz állítást”, mint háti tartásjavító gyakorlatot.
A testépítés gyakorlataiból, az „igazi tolóckodással” javasolt az alsó trapesius erősítésére.
A „lapocka összehúzók erősítése” mellett a háti-derék feszítő izmot, valamint a többi rövidült, görcsös izmot nyújtani kell (lásd a honlap más részén).
Jóga, tai-csi hatásossága a krónikus hát-derékfájás megelőzésében tudományosan igazolt.
