Az ízületekben hétköznapi körülmények között is létrejöhetnek blokkolódások. Hosszabb ülés vagy az éjszakai fekvés után a reggeli felkeléskor, hosszabb ideig tartó mozdulatlanság után ösztönösen szükségét érezzük, hogy nyújtózzunk egyet és közben gyakran halljuk ízületeink, gerincünk ropogását. Ez a még „normálisnak” (élettaninak) tekinthető blokkok spontán oldódása. Enyhe blokkokat saját magunk is meg tudunk szűntetni tornával, kimozgatással. Az enyhe tünetet nem okozó blokkoktól a „kemény”, állandósult, kóros következményekkel járókig sokféle fokozat lehetséges. Az ízületi blokkok kialakulásának okai a következők lehetnek:
1. A leggyakoribb az ízületre egyszeri alkalommal ható, nagyobb vagy nem élettani irányú direkt, mechanikus erőhatás. lehet egy rossz mozdulat, emelés, esés stb.
2. Ismétlődően fellépő ízületi blokkokat okozhat a mozgásszervrendszer bármelyik alkotórészének veleszületett, vagy az élet során szerzett elváltozása, például a csigolyaközti kisízületek vagy bármelyik végtagízület felszínének vagy síkjának az eltérése, az izmok élettanitól eltérő lefutása, rendellenes működése, az izomerő-egyensúly felborulása, a mozgásszervrendszer bármelyik részéből eredő statikai eltérése.
A mozgás-szervrendszer „egyensúlyát” egy életre megbonthatja akár egy egyszeri, akár a huzamosabb túlterhelés, illetve „rosszul” terhelés. Az ízületi, blokkot okozó egy rossz mozdulat jelenthet csak egy rossz irányú mozdulatot. Nem kell kifejezetten valakinek nehéz súllyal „megemelnie” magát. Hihetetlen nagy erők hatnak a szervezeten belül a test saját súlyának és az izmaink működésének következtében. Az ötödik ágyéki porckorongra kb. 1000 kg (pontosabban N) erő hat előrehajláskor a csigolyaközti porckorongra es csigolyaközti kisízületekre. Képzeljünk el egy mérleget, amelynél előrenyújtott karunk vagy akár csak a hasunk (!) képez 20-50 centiméteres teherkart, és a csigolyaív vagy a csigolyanyúlvány 0,5-1 centiméteres távolsága az erőkart. Ugyanígy a kisméretű nyakcsigolyák számára aránytalan megterhelést jelent a fej. A nyakcsigolyák közötti kisízületek nemcsak egy autós ütközésnél rándulhatnak meg, hanem a tartós előrehajtott nyaktartás is blokkhoz vezethet. Ez utóbbi esetében az izmok helytelen működésének is szerepe van. Az izomzat „nem élettani” működése vagy a szalagok gyengesége magyarázhatja a már gyermekkorban is megtalálható ízületi blokkokat. Az élet folyamán, különösen a civilizált, egészségtelen életmód következtében típusosan csökken bizonyos kulcsfontosságú izmok ereje, míg más izmok görcsösebbek, feszesebbek lesznek, így felborul a már előbb részletezett izomerő-egyensúly. Az életkor előrehaladtával egyre romlik az izomműködés optimális koordináltsága is. Az évtizedeken át ülő foglalkozást végző ember „sérülékennyé” válik. A fiatalkorában sokat sportoló embernek is már pár évi íróasztali munka után elgyengülnek például az elülső mély nyaktartó, a lapockafixáló háti és a hasizmai, míg a tarkó és felső csuklyásizmai, combhajlítóizmai rövidülnek, merevek lesznek. Mindezek típusos káros következményekre hajlamosítnak. Hétköznapi mozgásainkat nagyon gyakran már veleszületetten, alkatilag, vagy rossz szokást kialakítva, nem a helyes módon, nem a megfelelő izmokkal, nem megfele1ő erővel és nem megfelelő sorrendben működtetve hajtjuk végre. A hétköznapi mozdulatok rossz kivitelezése sokszor nemcsak a mozgáshiányos életmód következménye, hanem gyakori ok az aktuális idegesség, feszültség. Mindezek visszatérő blokkokat okoznak, ezért nem elég egy csontkovács műfogás, hanem az okot is keresni kell!
3. Az ízület blokk létrejöhet, reflexes-idegi mechanizmussal is, a szegmenthez tartozó bőr, izom és belszervi, sőt pszichés eredettel is. Ez a témakör nehezen belátható a hagyományos orvoslás szemléletével. Ezek részletezésére még visszatérek.
Az biztosan elfogadható például, hogy hosszabb ideig tartó belszervi betegség alatt a belső szervnek megfelelő gerinc-szegmenthez tartozó izmok feszessé válnak. A csigolya mozgásszegment huzamosabb mozgáskorlátozottságának következménye lehet a csigolyaközti ízületek blokkja. A reumatológiai gyakorlatban például közismert, hogy szívinfarktus után a vállízület gyakran fájdalmas, mozgáskorlátozottá válik, esetleg kialakul a reflexdystrophia, az un. kéz-váll szindróma kórképe.