Feltétlenül szükséges, hogy a korábban készült röntgen, CT, MRI képeket (újabban többnyire CD-n) hozza el. Sajnos az írásos leletek nem elég informatívak. Ugyanis az általános röntgen orvos kollégák nem ismerik azokat a speciális szempontokat, részleteket, melyek a manuális terápiához szükségesek.
A szokásos leírások sokszor nem tartalmazzák azokat a funkcióbeli elváltozásokat, melyek a legtöbb gerinc eredetű panasz aktuális okát magyarázzák. Ilyen például a csigolyák „állása”, mely oldalirányú felvételen kimutatható.
Szokásosan a gerincről 2 irányú, azaz oldalirányban és előlről -hátra, azaz „szemből” készítenek röntgenfelvételeket. A szemből készült felvételen éppen a „legérdekesebb” rész -az 1. és a 2. csigolya a fogsor miatt takarásban van.
Ezért a felső nyaki (tarkótáji) panaszoknál több felvilágosítást ad szemből a nyitott szájon át végzett (ún. transoralis) felvétel. Az 1. (atlas) és a 2. (axis) csigolyák helyzetének eltérései fontosak a nyaki eredetű fejfájások, egyensúlyzavarok okának tisztázására.
Az egyre gyakoribb „ostorcsapás” nyaki sérüléseknél célszerű az úgynevezett funkcionális (előre-hátrahajlított nyaki helyzetű) oldalirányú felvétel készítése. (Lásd még a nyaki gerinc röntgen vizsgálatok).
A röntgenvizsgálat a csontok eltéréseit tudja kimutatni, mint például a törést, ficamot, csontritkulást, kóros meszesedéseket. Alapvetően szükség van az egyszerű röntgenfelvételekre is, elsősorban a manuális terápiára, csontkovácsolásra nem alkalmas betegségek kizárására!
A szabályos/helyes sorrend az lenne, ha CT vagy MRI előtt történne röntgen vizsgálat. Tudni kell, hogy a lágyrészeket, így a porckorongot nem mutatja, csupán a csigolyák közti távolság csökkenése utalhat, a porckorong „kopására”.
Az egyszerű röntgen kép viszont számos olyan gerinc elváltozást megmutat, mely a részletesebb MRI, CT képen nem mindig látható, például a gerincferdülés mértékét, bizonyos csigolya fejlődési rendellenességeket.
A derékfájdalom esetén a röntgen vizsgálat is hasznos. A hosszabb ideje nem gyógyuló és a gyakran visszatérő panaszok esetén. Legfontosabb a manuális terápiára, csontkovácsolásra nem alkalmas betegségek diagnosztizálása, valamint az ismétlődő, nem gyógyuló esetekben az ok keresése.
. 
Ma a CT-k és MRI-k korszakát éljük. Azonban ezeknek a modern technikáknak az értéke, értékelése sem olyan biztos, mint azt ma a lakósság és a hétköznapi orvosi köztudat feltételezi. Vitatható, hogy az olyan vizsgálati lelet, amely szerint „több gerincsérv” is látható, elfogadható-e vagy sem, pontosabban ezek nem biztos, hogy „igazi” sérvek. Nagyon fontos hangsúlyozni és jó lenne, ha elterjedne, hogy a CT és MRI leletek önmagukban nem „kórjelzők”, csak az egyéb tünetekkel együtt értékelve adnak magyarázatot a panaszokra. Különösen a műtéti döntéseknél kellene ezt figyelembe venni, nem a képet, hanem az embert operáljuk. Ettől függetlenül fontos diagnosztikus eszközök, számos elváltozást lehet velük kimutatni.
