Emlékeztetek rá, hogy a nyaki gerincen a kisízületek szöge 45 fokos, amit még befolyásol a nyak tartása (lásd később). Ez a szög korral, illetve az ízületi kopásos folyamat következtében csökkenhet. Sőt az egyébként is lazább ízületi tok mellett a porckorong lelapulása szegment instabilitáshoz vezet. Ennek következményeként a csigolyák lépcsőszerűen egymástól, egymáson elcsúszhatnak. A csigolyákat rögzítő szalagok meghúzódnak, mely igen fájdalmas, a nyakizomzat görcsösen védekezik, a csigolyaközti „közműalagutakban” a gerincből kiinduló idegszálak nyomás alákerülnek, a szomszédos csigolyák közti porckorong a fokozott nyomás, illetve rossz irányú terhelés miatt tönkremegy („kopik”), kinyomódik, azaz sérvesedés jöhet létre. Ez az elváltozás például esetleges baleset (ostorcsapás sérülés) során, vagy helytelenül végzett edzés (súlyemelés!) miatt is bekövetkezhet, illetve fokozódhat.
Normálisan (azaz un. élettanilag) a nyak görbülete kissé előrehajló (a szaknyelvben lordózis). Újabban egyre gyakoribb a hétköznapi, mindenki által észlelhető jelenség, a már gyermekkorban is észlelhető rossz nyaktartás, az un. előrehajtott fej/nyaktartás.
Ez tipikus modellje annak, hogy a rossz biomechanika miként okozhat kopásos/meszesedéses elváltozásokat. A hibás tartás következményeként a csigolyaközti kisízületek helyzete megváltozik, a síkjának szöge csökken, a felső és az alsó csigolyák között blokkolódás, míg a középső nyaki szakaszon hipermobilitás/instabilitás alakul ki. A porckorongok és csigolyaközti kisízületek statikai túl/rossz terhelődése degeneratív elváltozásokat (porckorong kinyomódást, csigolyameszesedést, csigolyaközti ízület kopását, stb.) okozza. Az előrehajtott fej/nyaktartás lényege, hogy a fej a test súlyvonala előtt helyezkedik el. A helyzet nem ilyen egyszerű, mert amíg az alsó nyaki gerinc szakasz előrehajlított, viszont, mivel előre kell tudni nézni, a fej hátrahajlított helyzetbe kerül. Mindezek következtében, a fejbiccentő és a tarkó alatti mélyizmok, továbbá a csuklyás izom felső része megfeszül, a váll előrehelyezett és felhúzott helyzetbe kerül, az állkapocs ízület helyzete, működése is megváltozik, az áll tipikusan előreáll, emiatt a fogsor nem zár. A nyak előrehajtott helyzete következtében megváltozik elsősorban a fejbiccentő és más felületes nyakhajlító izmok működése, a fejet nem hajlítják, hanem hátrafelé/feszített helyzetbe hozzák. Mindezek hátterében, illetve fő okként a mély nyakhajlító izmok, a civilizációs életmóddal fokozódó gyengesége jelölhető meg. Az előrehajtott fej/nyaktartás miatt a test többi részén is kóros elváltozások jelentkez/hetnek, így a háti görbület (kifózis) és az ágyéki lordózis fokozódása, előrebillenő medencetartás, lábak túl/rossz terhelése, stb. Mindezekről, a már gyermekkorban, a korral gyakoribbá váló jelenségről, részletesebben a nyaki izmok gyengeségével összefüggéséről szólt a doktori disszertációm.
A fej/nyak tartás szorosan összefügg a többi testtájjal. A leginkább a háti gerinccel, a háti gerinc akár veleszületett (pl. serdülőkori) fokozottabb, akár az idősödéssel egyre fokozódó görbületével együttjár az előrehajtott fej/nyaktartás. Mindez kombinálódhat a háti gerinc ferdeségével (szkoliózis), amely miatt a nyaki gerinc tartás oldalirányban is torzulhat.
A megelőzés és a kezelés racionális, célirányos lehetőségei közül a legfontosabb a hibás tartás korrigálásának megtanítása.
Ez komplikáltabb, mint gondolnánk, mivel a fej/nyak táj az egyensúlyrendszerünk egyik központi szerve, azonban így a fej (egyenes) tartásának újratanulása az egész gerinc, illetve a szervezet „kezelésének” része. Ne felejtsük a fej/nyak tartásban a pszichés tényezőknek lényeges szerepe van, így erre is terjesszük ki tanácsainkat.
A helyes tartási javaslatok az áll „hátrahúzása” (az általam szokásosan javasolt „tokásítás”) jelszó, a „király/nő” fejtartás. Az „egyenes” tartás érzésének kialakítására és a tartó izomzat erősítésére egyszerre alkalmas az „üvegestánc”, természetesen nem üveggel javasolva, hanem pl. a „babos zsákkal”, amelyet régebben, igen helyesen óvodákban is alkalmaztak a gyerekek helyes tartásának betanítására. Otthoni hétköznapi tevékenységet 1-2 órán keresztül egy kb. fél kg-s súllyal a fejünkön megfelel a legszorgalmasabb fitness tornának.
A fej/nyaktartás korrigálásával a fejbiccentő izom lefutását is korrigáltuk, azonban a többi izom „kezelése is alapvetően fontos. A tarkó alatti izmok görcsössége okozta fej/nyak ízület blokkolódásai és a gerincszalagjainak feszülése a felelős a gyakori (tarkótáji) fejfájásokért. A további tünetek oka a felső csuklyásizmok görcsössége, és a hibás nyaktartással összefüggő fokozott háti görbület, pontosabban azon szakaszok csigolyaközti blokkjai és a kapcsolatos izmok erő-egyensúlyának megbomlása. Az „izmok kezelése” magába kell, tehát foglalja a fejbiccentő (és a felső csuklyásizom) nyújtását és legfontosabbként a mély nyakhajlító izmok erősítését. Nagyon hasznosak a gumiszalagokkal végezhető, un izometriás erősítő gyakorlatok.
A nyaki torna modern és célirányos formája, tehát túlhaladja a szokásos nyaki gerinc forgatásokat, a nyújtó gyakorlatok mellett az említett mély nyakhajlítók olyan szelektív, célzott technikájú erősítését tartalmazza. E gyakorlatok nem könnyűek, mert el kell kerülni a felületes, a fejbiccentő izom egyidejű működtetését, ennek hibás kivitele miatt eredménytelen sokszor a gyógytorna kezelés.
Az előrehelyezett fej/nyaktartással rendszerint együttjár az „előrehelyezett váll” is. Ez is részjelensége az izompárok erő-egyensúly eltéréséből létrejövő un „felső keresztezett” szindrómának. Jellemzői: a felső csuklyás és a mellizom görcsössége, szemben a mély nyakhajlító és az alsó csuklyás izom gyengülése, továbbá az előrehajlított fej-nyak tartás, fokozott nyaki lordózis és háti kifózis, előreesett vállak, elálló lapockák.
A kezelést képező gyógytorna gyakorlatok között is az egyidejű „mellizom nyújtás” és „alsó csuklyásizom (trapezius)” erősítése a fő cél.
Teljesen helytelen a szokásos testépítő gyakorlat: a mellizom erősítését célzó, un. (egyébként helytelenül elnevezett) karokat „táró” (valójában a karokat vállban egymáshoz közelítő) mozdulat végzése. A helyes tartási, illetve gyakorlat javaslat a „lapockák összehúzása”, ez a javaslat következőkben ismertetésre kerülő háti rossz tartással kapcsolatosan is. Gyakori, különösen serdülőköri lányoknál, pszichés szempontból, a mellük miatti szégyenkezés okozta váll előre tartása.
A gyógytorna menetének alapszabálya: a feszes, fájdalmas, görcsös izmot előbb nyújtani kell, majd a gyengült izom párját tornáztatással erősíteni kell. A gyengült izom erősítő tornájával egyébként reflektorikusan a feszes izompartner is lazítható. Ez a módszer akár gyors hatású műfogásként, akár krónikus esetekben folyamatos gyógytorna vagy betanított gyakorlatok keretében alkalmazható. Természetesen nem állítom, hogy ezek a tünetek egyszerűen gyógyíthatók. Egy életre szóló program, amelynek célja a felső csuklyásizom és a mellizomzat nyújtása, lazítása, ugyanakkor a csuklyásizom alsó részének erősítése. E területen a speciális „izomkezelés”, azaz a gyógytorna egyik gyakorlata egyszerűen a váll, azaz a lapocka befelé (összehúzás!) és (ha lehet) kissé lefelé mozgatásának végzése.
E mozgást végző izmok (különböző elnevezésekkel: „lapockasüllyesztők, lapocka-stabilizátorok”) működésekor a fájdalmasan görcsös felső csuklyásizom gátlódik, ezáltal ellazul.
További figyelmeztetés, hogy a nyaki gerincen a súlyfürdő, vagy száraz nyújtásos kezelésnél nem optimális, ha rutinszerűen egyenes irányban történik a húzás, akár függőleges, akár vízszintes helyzetben végzik. Az említett egyenes irányú húzás vagy nem távolítja el a csigolyákat, vagy egymástól előre-hátra irányba mozdulnak el, így az erek, idegek összenyomódása következik be. Sokszor ez a magyarázata a hatástalan vagy panaszt okozó kezeléseknek.
A fentiek miatt lenne nagyon fontos a testedzéseket (súlyzózást!) a nyak egyenes, izommal korrigált tartásával, ügyelve arra, hogy ne a nyakizmokkal, hanem a vállövi, elsősorban lapockafixáló izmok stabilizálásával, végezzük.
A nyak degeneratív jellegű megbetegedéseit elsősorban az ülő testhelyzet, a képernyő (video-display unit) előtti tartózkodás, a közlekedéssel kapcsolatos un. ostorcsapás traumák okozzák.
