„Hátizom erősítés”
Ennek kapcsán térek ki arra, hogy az un. „hátizomerősités” mit jelent, pontosabban mit jelentsen. A hátizomzat felszínesebb rétege, a feszítő (erector) izomzat törzsfejlődésileg rövidülésre, görcsösségre hajlamos, így ennek erősítése nem jön szóba. Éppen ellenkezőleg fájdalmasság, vagy az un. „fáradásos fájdalmasság” miatt görcsössé válnak és nyújtást, oldást igényelnek. Ezért hatásos és jó érzés a masszírozás, rövid időre. A gyengült hátizmokon valójában elsősorban az un „lapocka fixáló izmokat”, az alsó csuklyásizmot kell érteni és a perspektivikus kezelést ezek célzott erősítése képezi. A háti gerincszakaszt bemozgató gyakorlatok, többnyire szokásos homorításos gyakorlatok csak szakember ellenőrzése, betanítása mellett eredményesek, mert nagyon nehéz csupán a háti gerincszakaszt mozgatni, úgy hogy ne a deréktájon történjen mozgás. Ugyanis a hát-deréktáj átmenet, illetve a deréktáj igen gyakran túlmozgékony és ha ezt mozgatjuk, akkor inkább fájdalom a tornázás eredménye. A jógagyakorlatok helyes kivitelezése is azonos hatású a modern tornagyakorlatokkal. Idejét múltnak tartom a „falhoz állítást”, mint háti tartásjavító gyakorlatot.
A háti gerinc rossz tartásai, eltérései gyakran kombinálódnak az ágyéki gerincszakasz eltéréseivel, mint pl. a „nyereghát”, stb., így azokkal együtt kell kezelni. Ilyenek az ágyéki gerinc normális előrehajlottságának (lordózis) fokozottsága, vagy csökkentsége. Természetesen ezek is részben veleszületett gerinc elváltozások, részben rossz szokás és tartó izomzati gyengeségek, pontosabban és modern szemlélettel az adott izompárok erőegyensúlyának megbomlása miatt jönnek létre. A veleszületett gerinc elváltozások fontos tényezője a laza csigolyaközti ízület, és a törzsfejlődésileg gyengülésre hajlamos izmok az adott egyénnél, egyedileg megvalósuló gyengültsége, amely részben korral, részben a megfelelő tornázás, edzés hiányában tovább gyengülnek. RÉSZLETESEN LÁSD TEVÉKENYSÉG
Rossz testtartás a természetes gerincgörbületek fokozódása vagy elsimulása a gyenge hát és hasizmok miatt alakulhat ki. Ilyenkor a gerinc (függőleges) álló helyzetben nincs jól megtámasztva, s ezáltal működése nem megfelelő. Ha a gerinc függőleges (optimális normális görbületétől) eltérő helyzetű, egyrészt nincs jól megtámasztva, másrészt a csatlakozó izmok működése megváltozik, továbbá a szalagok húzódása, vongálódása fájdalmat okoz, a nem megfelelő terhelés a porckorongok kopásához, a csigolyaközti ízületek kopásos-meszesedéses folyamatához vezet. E hibás működés önmagát tovább rontó folyamatot eredményez. Ha a korai kezelést elmulasztják, ez rövidesen degeneratív gerincbetegséghez vezethet. Legáltalánosabb tünetek: előreesett vállak, domború hát, beszűkült mellizmok, gyenge has-hát-és farizmok. Az izmok megfelelő kezelésével a tünetek eltüntethetőek.
A „hátizom gyengeség” megfogalmazás a manuális terápia területén speciálisan hangsúlyozott. Ugyanis a szokásos „hátizom gyengeség” önmagában nem is jellemzi megfelelően az állapotot, sőt a „hátizmok erősítése” javaslat nem elegendő a kezeléshez. A funkcionális anatómia szabályai szerinti egymással „ellentétes” működésű (agonista-antagonista) izomcsoportokat egyidejűleg kell kezelni, helyesebb a gyengült izmok erősítése előtt a rövidült, görcsös „izompárt” nyújtani.
A gerinc kisízületi blokkjait kezelni kell műfogással, nagyon jó az azonnali hatás, szinte megnyúlik a kezelt személy, megkönnyebbültnek érzi magát!
DE a „gyenge hát” esetén hiába történik meg a blokkok oldása, ha a tartási hibák és izomzat erőegyensúlyi eltérései nincsenek kezelve, a blokkok visszatérnek, a hatás nem lesz tartós. Nagyon leegyszerűsítve azt lehet mondani a háti gerincre vonatkozóan: „a csigolya nem marad a helyén, ha az izomzat nem tartja meg”.
Az izomgörcsök, fájdalmas csomók okozta panaszok sem gyógyíthatók tartósan manipulációval. Bár elképzelhető, hogy egy-egy „csontkovács-fogás” okozta fájdalom pár napra elnyomja az addigi panaszokat, a perspektivikus megoldása folyamatos egyéni gyógytorna.