A gyulladásos és nagyfokú meszesedéssel járó gerincbetegségek
A gyulladásos (pl. spondylarthritisek, régebbi elnevezéssel Bechterew betegség), vagy más okból és nagyfokú meszesedéssel járó gerincbetegségek, olyan kórképek, amelyeknél a manipulációs műfogásoktól nem várható eredmény, sőt állapotromlás veszélye áll fenn. Az izomnyújtás, mobilizáció a hagyományos gyógytorna keretében viszont szükséges! A betegség lényege a csigolyaközti kisízületek és a gerincszalagok gyulladása, ezen a műfogás nyilván nem változtat, s a később bekövetkező ízületi és szalag elcsontosodása sem szűntethető már. A rövid időn belül újra visszatérő blokk (különösen a szakroiliacalis ízületben) diagnosztikus lehetőséget jelent, az orvosnak gyanút kell fognia, nincs-e a panaszok mögött komolyabb, más betegség. Azonban előfordulhat gyulladásos gerincbetegnél is „egyszerű”, blokk eredetű derékfájás, ami aktuálisan műfogásra szűnik. Ezek gyógyítása független magától a gyulladásos betegségtől!
A laikus csontkovácsok, kiropraktorok könnyen döntenek, megkeresik a csigolyaeltérést (rendszerint a tövisnyúlvány középvonaltól oldalt tapinthatóságát, vagy a csigolya melletti szövetfeszülést) és ott megrántják, megnyomják és kész. Az én általam képviselt irányzat szerint a csigolyák közti mozgathatóságot, izomfunkciókat részletesen kell vizsgálni. Ez persze nem ilyen egyszerű. A manuális terápiával gyógyító orvos, aki a mozgásszervi betegségekkel tisztában van, nem alkalmaz műfogást olyan betegségekben, amelyeknél nem tisztázott a diagnózis. A gerincbetegségek nem mechanikus, nem gyulladásos eredetű csoportjába számtalan betegség tartozik: a mészhiánytól (osteoporosis) a különleges meszesedéses kórképig (hiperostosis), a daganatoktól a törésekig. Ezeknél egyértelmű, hogy céltalan, veszélyes és tilos a műfogással kezelés.
