Scheuermann betegség (serdülőkori görbe hát)
Az elváltozás fő jellemzője a domború hát, azaz amikor a háti normális (előrehajlottság= kifózis) görbülete fokozott. Lényege, a csigolyák csontosodási zavara, pontosabban a csigolyaközti porckorongok előbb fejlődnek ki (keményebbek) mint a csigolyatest, és ezért benyomódnak azok zárólemezébe. Serdülőkorban kezdődik és 20 éves kor körül befejeződik, csak a betegség első szakaszában (8-10 éves kor) lehet aktív izomerővel korrigálni, később (12-18 éves kor) a beteg gerincszakasz merevvé is válhat.. Korai felismerése és helyes kezelése után akár nyomtalanul gyógyulhat, ellenkező esetben a csigolyák ék alakúvá válhatnak és ezáltal a hát kiegyenesítése már lehetetlenné válik, így a domború hát állandósul, rögzül. A röntgenfelvételen jellemző a csigolyák ékalakja, és a zárólemezben látható „gyöngy” vagy „sérv” (hernia) formájú elváltozás. Ennek semmi köze a „gerincsérvhez”, valójában a diagnózist a röntgen leírás adja, amely az élet folyamán nem változik. A kezdeti szakaszban, serdülőkorban heves fájdalmak jellemzik, a fájdalmak oka strukturális, manuális terápia nem jön szóba, ekkor indokolt gyógyszerek adása is, később kell kezdődnie a gyógytornának, amelyet célszerű az egész élet folyamán folytatni, úszás és a lehetőség szerinti nagyobb fizikai megterhelés kerülése mellett. Később, mint említettem, a felnőttkorban már a betegség utáni állapotról van szó, amely lényege a fokozott háti gerincgörbület mozgásának beszűkülése, a gerincet tartó szalagok és izmok kóros feszülése, és ezek következményeként degeneratív elváltozásai okozta panaszokról van szó. A panaszok egy része háti csigolyaközti kisízületi blokk és izomdiszfunkció, másik része ágyéki hipermobilitás eredetü, ezeknek megfelelően alkalmazhatók műfogások. A Scheuermann kór példáját véve, arra a kérdésre, hogy „az ilyen diagnózis kezelhető-e műfogásokkal?”. A válasz: a Scheuerman kór nem kezelhető, mivel az egy serdülőkori folyamat, amelynek legtöbbször már a felnőttkori maradvány elváltozásaival találkozunk. Az ilyen betegeknél a található csigolyaközti blokkok, izomerő eltérések képezik a kezelés célját. A röntgenen látható elváltozás ismerete alapvető, azonban az aktuális, személyes vizsgálat során talált elváltozások határozzák meg, hogy alkalmazható-e a csontkovácsolás, illetve manuális terápia, továbbá azon belül milyen technika.
E tartási rendellenesség a háti fájdalmak gyakori oka. Rossz testtartás a természetes gerincgörbület fokozódása a gyenge hát és hasizmok miatt alakulhat ki. Ilyenkor a gerinc (függőleges) álló helyzetben nincs jól megtámasztva, s ezáltal működése nem megfelelő. Ha a gerinc függőleges (optimális normális görbületétől) eltérő helyzetű, egyrészt nincs jól megtámasztva, másrészt a csatlakozó izmok működése megváltozik, továbbá a szalagok húzódása, vongálódása fájdalmat okoz, a nem megfelelő terhelés a porckorongok kopásához, a csigolyaközti ízületek kopásos-meszesedéses folyamatához vezet. E hibás működés önmagát tovább rontó folyamatot eredményez. Ha a korai kezelést elmulasztják, ez rövidesen degeneratív gerincbetegséghez vezethet. Legáltalánosabb tünetek: előreesett vállak, domború hát, beszűkült mellizmok, gyenge has-hát-és farizmok. Az izmok megfelelő kezelésével a tünetek csökkenthetők.
A „hátizom gyengeség” megfogalmazás a manuális terápia területén speciálisan hangsúlyozott. Ugyanis a szokásos „hátizom gyengeség” önmagában nem is jellemzi megfelelően az állapotot, sőt a „hátizmok erősítése” javaslat nem elegendő a kezeléshez. A funkcionális anatómia szabályai szerinti egymással „ellentétes” működésű (agonista-antagonista) izomcsoportokat egyidejűleg kell kezelni, helyesebb a gyengült izmok erősítése előtt a rövidült, görcsös „izompárt” nyújtani.
A gerinc kisízületi blokkjait kezelni kell műfogással, nagyon jó az azonnali hatás, szinte megnyúlik a kezelt személy, megkönnyebbültnek érzi magát!
DE a „gyenge hát” esetén hiába történik meg a blokkok oldása, ha a tartási hibák és izomzat erőegyensúlyi eltérései nincsenek kezelve, a blokkok visszatérnek, a hatás nem lesz tartós. Nagyon leegyszerűsítve azt lehet mondani a háti gerincre vonatkozóan: „a csigolya nem marad a helyén, ha az izomzat nem tartja meg”.
Az izomgörcsök, fájdalmas csomók okozta panaszok sem gyógyíthatók tartósan manipulációval. Bár elképzelhető, hogy egy-egy „csontkovács-fogás” okozta fájdalom pár napra elnyomja az addigi panaszokat, a perspektivikus megoldása folyamatos egyéni gyógytorna.