Háti gerinc tartáshibák
Az emberi gerincoszlop háti szakaszán „normális”, azaz élettani görbületként domborulat van, amelyet kifózisnak, a deréktájon homorulat van, ezt lordózisnak nevezzük. Jó tartásról akkor beszélünk, ha optimális a lordózis és a kifózis, ezen kívül a gerincnek a medencével alkotott dőlési szöge 60 fokos. Ez a tartás nemcsak esztétikailag, hanem statikailag is a legjobb. Tartási hibáról, tartási rendellenességről beszélünk, ha a gerinc nyíl irányban vagy oldalirányban, vagy a kettő kombinálódásával eltér az élettani helyzettől, fokozottabb, vagy csökkentebb mértékben. A hát gerinc és az ágyéki gerinc (deréktáj) tartáshibái kombinálódva szoktak megjelenni. Megkülönböztethetők az oldalirányú és az un nyílirányú tartási rendellenességeket, s ezek is kombinálódni szoktak.
Számos tartási rendellenesség lehetséges, mint ha a kifózis fokozott, „hiperkifózisról”, púposságról van szó, ezzel szemben a domborulat hiánya a „lapos hát”, a hanyag tartás, a fokozott háti kifózis és fokozott ágyéki lordózis, a Scheuermann betegség (serdülőkori görbe hát), a gerincferdülés (scoliosis=szkoliózis), a kifoszkoliózis (a hiperkifózis és szkoliózis kombinálódása)
Hiperkifózis, púposság
Lapos hát
A lapos hát lényege a háti gerinc normális görbületének hiánya, de egyuttal az ágyéki gerinc homorulata is csökkent. Ez csökkent gerinc terhelhetőséget okoz, rendszerint a hátizmok gyengültek és azok erősítése képezi a fő kezelési célt. De emellett a nyakon is panaszt okoz és előnytelen a súlyponti eltolódás, mely miatt a csípők, térdek, bokák terhelése is előnytelen, kopásos következményekkel járhat.
A tartási rendellenesség a háti fájdalmak leggyakoribb oka. Rossz testtartás a természetes gerincgörbületek fokozódása vagy elsimulása a gyenge hát és hasizmok miatt alakulhat ki. Ilyenkor a gerinc (függőleges) álló helyzetben nincs jól megtámasztva, s ezáltal működése nem megfelelő. Ha a gerinc függőleges (optimális normális görbületétől) eltérő helyzetű, egyrészt nincs jól megtámasztva, másrészt a csatlakozó izmok működése megváltozik, továbbá a szalagok húzódása, vongálódása fájdalmat okoz, a nem megfelelő terhelés a porckorongok kopásához, a csigolyaközti ízületek kopásos-meszesedéses folyamatához vezet. E hibás működés önmagát tovább rontó folyamatot eredményez. Ha a korai kezelést elmulasztják, ez rövidesen degeneratív gerincbetegséghez vezethet. Legáltalánosabb tünetek: előreesett vállak, domború hát, beszűkült mellizmok, gyenge has-hát-és farizmok. Az izmok megfelelő kezelésével a tünetek eltüntethetőek.
A „hátizom gyengeség” megfogalmazás a manuális terápia területén speciálisan hangsúlyozott. Ugyanis a szokásos „hátizom gyengeség” önmagában nem is jellemzi megfelelően az állapotot, sőt a „hátizmok erősítése” javaslat nem elegendő a kezeléshez. A funkcionális anatómia szabályai szerinti egymással „ellentétes” működésű (agonista-antagonista) izomcsoportokat egyidejűleg kell kezelni, helyesebb a gyengült izmok erősítése előtt a rövidült, görcsös „izompárt” nyújtani.
A gerinc kisízületi blokkjait kezelni kell műfogással, nagyon jó az azonnali hatás, szinte megnyúlik a kezelt személy, megkönnyebbültnek érzi magát!
DE a „gyenge hát” esetén hiába történik meg a blokkok oldása, ha a tartási hibák és izomzat erőegyensúlyi eltérései nincsenek kezelve, a blokkok visszatérnek, a hatás nem lesz tartós. Nagyon leegyszerűsítve azt lehet mondani a háti gerincre vonatkozóan: „a csigolya nem marad a helyén, ha az izomzat nem tartja meg”.
Az izomgörcsök, fájdalmas csomók okozta panaszok sem gyógyíthatók tartósan manipulációval. Bár elképzelhető, hogy egy-egy „csontkovács-fogás” okozta fájdalom pár napra elnyomja az addigi panaszokat, a perspektivikus megoldása folyamatos egyéni gyógytorna.