A vállfájdalom, a vállkörüli terület fájdalma, a váll mozgásainak beszűkülése (tbbnyire a hátranyúlás, forgatás) az egyik leggyakoribb mozgásszervi panasz. Lényege a váll körüli lágyrészek, mint az ízületi tok, nyáktömlők, íntapadások alapjában véve degeneratív, és másodlagosan gyulladásos jellegű folyamata. Számtalan különböző okát ismerjük, a szokásos kezelések függnek a betegség aktuális szakaszától is.
A betegség kezdetén, a gyulladás heveny szakaszában nem célszerű a mechanikus beavatkozás. A gyulladás lezajlása után a kezelés helyes fő célja hagyományosan is a mozgás helyreállítása, gyógytornával. Számos különböző, speciális technikájú műfogás jól alkalmazható.
A súlyosabb esetekben, azaz fájdalmasabb és nagyon beszűkült vállmozgás esetén – mint reumatológus – előtérbe helyezem a szteroid injekciót, a gyógytornát és egyéb fizikoterápiás kezeléseket. Különösen időskorban, nagyon bezsugorodott váll esetén a felkarcsont törésének veszélye és a műfogás fájdalmassága miatt manipulációt nem szabad végezni, míg a trakciós, „elcsúsztatásos” fogások hatásosak.
A helytelen – előreesett- válltartás korrekciója a gyógytorna gyakorlatok egy fő célja.
A szegycsonti-kulcscsonti ízület a váll ízülethez tartozik, ezen is gyakran végeznek műfogásokat. Sajnos a balesetes vagy régen fennálló szegycsonti-kulcscsonti ízületen látható ficam okozta „dudor” nem rakható helyre, illetve a gyulladásosnak tű nő ízületi elváltozás (lásd Tietze szindróma) kivizsgálást igényel.