A gerinc túlmozgékonyság, lazaság, instabilitás
A krónikus, visszatérő derékfájás egyik leggyakoribb oka a gerinc túlhajlékonyság, túlmozgékonyság, instabilitás. Amennyire az ágyéki csigolyaközti kisízületi blokkok oldásával fantasztikusnak tűnő sikereket érhetünk el, annyira nehéz a gerinc túlmozgékonyság, a csigolya szegment kisízületeinek instabilitása okozta fájdalmak gyógyítása. Lényege egyes gerincszakasz, vagy egy csigolya szegment, leggyakrabban az LIV-V vagy az LV-SI csigolyák által képzett szegment (előre-hátra irányú) lazasága, kóros elmozdulása. Természetesen nagy az egyéni alkati különbség és kortól is függ. Gyerekek, nők hajlékonyabbak. Vannak, akik a tenyerüket is le tuják tenni. De ez nem mindig jelent előnyt, az ilyeneknek is fájhat, megfájdulhat a dereka, sőt lehetnek krónikus derékfájósak. Sőt könnyebben „becsípődhet a derekuk, kevésbé képesek az emelésre. A hirtelen becsípődésükre jók a „helyretevések. De a krónikus fájdalomra nem alkalmasak az ízületi mozgást fokozó műfogások! Sőt a műfogásokkal kezelés vonatkozásában az óvatosság, illetve a manipuláció ellenjavallataként kell tudatában lenni. Az ízületek kóros lazaságát (például a térden) egyszerűbb fizikális vizsgálattal is meg lehet állapítani. Az ágyéki gerinc, vagy az igen gyakori keresztcsonttáji fájdalmak okát képező ilyen elváltozásokat a manuális terápia speciális vizsgálati technikáival lehet tisztázni. Különösen a deréktáji 4-5. szegmentben, és a keresztcsont-csípőcsonti ízületben gyakori. A keresztcsont területén jelentkező fájdalmak leggyakoribb oka a keresztcsont-csípőcsonti ízület diszfunkciói és a fixáló szalagok húzódása. A csigolya szegment instabilitása is több okból, tényezőből eredhet. A kisízületi veleszületett, vagy degeneratív eredetű lazaságtól, vagy a porckorong degeneratív folyamat okozta (vagy éppen műtéti beavatkozás miatti) lelapulásától. E folyamat az elmúlt néhány évtizedben került előtérbe, és talán a manuális medicina szakemberei foglalkoztak vele a legtöbbet. A gerincsebészet szemléletében és gyakorlatában egyre gyakoribb a csigolya szegmentek műtéti fixálása.
A kóros túlmozgékonyság okozta derékfájásban szenvedőkre jellemző, hogy nem tudnak sokáig állni, ülni (ezért nevezik szinház-koktélparti szindrómának), de sokszor a fekvés nem segít. Orvosuk nem fogadja el panaszaikat, hiszen „olyan jól mozognak”, le tudnak a földig is hajolni, az egyenes lábemelés tesztje (Lasegue) negatív. Többnyire nőkről van szó, akiknek panaszai a klimax idején fokozódnak, arányosan a testsúly növekedésével A gyakran szokásos, mozgást fokozó gyógytorna, a kondicionáló torna, aerobic és számos divatos testedzési módszer során fellépő derékfájdalom oka – az esetek többségében – egyszerűen a túlmozgékony és emiatt sérülékeny ágyéki gerinc túlerőltetése. Ez annak következménye, hogy a csigolyákat és a medence csontjait összetartó egyébként is gyenge, megnyúlt szalagokat túlterhelik, így azok meghúzódnak. A szalagok a csonthártyán tapadásuknál és az ízületi tokkal kapcsolatosan válnak fájdalmassá. Ezért is fájdul meg a derék fél-egy órás ülés, állás után. A túlmozgékonyság eredetű derékfájás oka az izomzat túlterhelődése is. Ha a szalag nem tart, a tartás funkciója az izmokra hárul, amire nem alkalmasak, nem képesek. Keveredik a mély szalagfájdalom az izmok görcsösségével, illetve izomlázszerű érzésével.
Fontos tudnivaló, hogy az ágyéki gerincszakasz túlmozgékonysága az ágyéki „előregörbülés” (homorulat=lordózis) fokozódásával és a gerinc melletti felszínes rétegű feszítő izomzat görcsösségével jár. Ez az izom a betegség folyamán csak feszesebb, görcsösebb lesz – nem gyengül, nem is erősíthető -, mint az e1őzőkben az idegélettani, szövettani alapfogalmaknál ismertettem. Ezért következik be az erre az izomcsoportra alkalmazott „erősítő”, kondicionáló torna során gyakran a fájdalom, a feszesség fokozódása. A perspektívát rontják egyéb tényezők: a korosodás, a testsúly növekedése, a mozgásszegény életmód, a többnyire rossz mechanikájú és ergonómiájú mozgási szokások, amelyek az izom erőegyensúly további felbomlásához vezetnek.
A gerincen nem ritka, hogy egymás mellett találhatók a blokkolt, mozgáskorlátozott és a túlmozgékony szakaszok, illetve szegmentek. Ezért fontos vizsgálattal megállapítani, hogy az adott esetben melyik okoz panaszt. A blokkolt szegmenten könnyű a manipulációval segíteni, míg nehezebb a túlmozgékonyság miatti tünetek kezelése. A „túlmozgékonyak” gerincfájdalmának oka lehet, a túlmozgékony, vagy instabil csigolyaszegmenttel szomszédos szegment blokkja. A blokkolt gerincszakasz mozgásfunkciója (feladata) az egyébként is gyenge, túlmozgékony szakaszra, szegmentre hárul. A túlmozgékony, vagy instabil szegmentben a szalagok, izmok, kisízületi tok a túlterhelés miatt fájdalmassá válnak.
A túlmozgákony vagy instabil gerinc-szegment csontkovácsolása, vagy erőteljes mobilizációja, különösen manipulációja tilos! Ez a leggyakoribb oka a csontkovács kezelések okozta fájdalmaknak.
A panasz egy része a szomszédos blokkolt szegment mobilizációjával, manipulációjával kezelhető, a túlmozgékony szakasz túlterhelése így szűntethető meg!
A túlmozgékony, instabil szegmentek „nem műtéti” kezelésére speciális gerinc stabilizáló tornagyakorlatok végzése hatásos.